6. rész- Bocsi, de nem tudok mandainul

Mikor felébredtem addigra a fiúk már haza értek. Andy ült az ágyam mellett. Nagyon megörültem mikor megláttam. Magamhoz húztam és jó erősen magamhoz szorítottam. Kicsit meglepődött. Viszont azt nem merem neki elmondani hogy mi folyik köztünk Ash-el. Biztos nem örülne neki hogy mi együtt vagyunk. Legalábbis ha ez nevezhető együtt létnek.

- Andy mondanom kell valamit..- próbáltam valahogy közelíteni.
- Hugi nekem bármit elmondhatsz. Tudod.
- De ugye nem mondasz rosszat... meg ennek nem lesz rossz következménye.
- Ne butáskodj. Mondjad nyugodtan.
- Hát..-kezdtem bele a mondatba mikor Ash bejött az ajtón, majd megcsókolt hosszan és szenvedélyesen.

Andy teljesen ledöbbent a látványtól. Nem így akartam közölni vele. De legalább nem kell titkolnunk többet.

- Na neeee. Ez most komoly?-nyögte ki végre Andy a száján.
- Hát eléggé. Haragszol?
- Nem haragszom. Sőt örülök. Ash mellett jó kezekben vagy.
- Köszönöm.- ugrottam a bátyám nyakába.
- Akkor magatokra hagylak titeket.

Azzal Andy távozott az ajtón. Annyira boldog voltam, hogy Ash mellett lehettem. Szorosan magamhoz öleltem a fejem a mellkasába fúrtam. Sírni kezdtem. Ash nem értett sokat belőle, de magához ölelt és megnyugtatott. Amióta ezek a dolgok történtek nem tudok nyugodni. Ash felajánlotta hogy ma mellettem alszik. Ennek igazán örültem. Mire beesteledett addigra Ash áthozta a cuccait. Betettünk egy filmet. Ash gyengéden csókolgatni kezdte a  nyakam. Majd ezek után elindult a kezével a combomon felfelé. Lassan elkezdte lefelé húzni a rövid nadrágom. Ash próbált rám mászni de én túl fáradt voltam az egészhez ezért elaludtam. Másnap reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Lementem a kertbe és rágyújtottam.  Egyszer csak egy denevér tűnt fel előttem. Eszembe juttatta hogy miért is vagyok itt. Fogtam magam és az egyik pillanatról a másikra átváltoztam és elindultam egy eldugott helyre. Ez a hely a HOLLYWOOD felirat hátsó felén volt. Leszálltam az O egyik peremére és ott ültem. Egész nap csörgött a mobilom de nem vettem fel. A híváslista kb így nézhetett ki: 27 nem fogadott = Andy, 30 nem fogadott = Ash. Nem volt türelmem hozzájuk. Fogtam magam és elindultam a világ másik felére ahol ki ereszthettem a gőzt.

Irány Tokió.